direkt
direkt [ë v. e] melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév (régies, kissé bizalmas) Közvetlen, egyenes. (régies) Direkt adó: egyenes a.; direkt kocsi: közvetlen k. A direkt összeköttetést India és a világ egyéb részei között … fenntartja. (Jókai Mór) Az ember forintjából elveszel „direkt” adóba 25 krajcárt, „indirekt” adóba másik 25 krajcárt. (Mikszáth Kálmán) || a. (csillagászat) Direkt mozgás: a) a naprendszer tagjainak és némely üstökösnek az óramutató járásával ellenkező, nyugat–keleti irányú mozgása a Föld északi sarkáról nézve; b) a Földtől a naprendszer határa felé eső bolygók hurok alakú, látszólagos mozgása. || b. (gépkocsizás) Közvetlen (2a). Direkt helyzet, kapcsolás, menet. || c. (iskolai) Direkt módszer: <idegen nyelv tanításában> az a módszer, amely elsősorban a beszéd gyakorlására támaszkodik, és lehetőleg mellőzi az anyanyelv közbeiktatását.
II. főnév -et [ë] (gépkocsizás) Közvetlen (2a) kapcsolás. Direktben van; direktre kapcsol.
III. határozószó (bizalmas)
1.* Egyenesen, közvetlenül. Direkt az igazgatóhoz ment. || a. Direkt termő: olyan nem keresztezett v. európaival keresztezett amerikai <szőlőfajta>, amelynek gyökerei a filoxérának ellenállnak.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2.* Éppen, pontosan. Direkt ezt kellett csinálnod? Ez direkt azért van itt, hogy … Direkt erre a célra vettem ezt a biciklit. (Gárdonyi Géza) Direkt énrám bízzák az ilyesmit, megemlékeztetnek a cudar időkre. (Gelléri Andor Endre) || a.* Egészen, teljesen, valósággal. Ez direkt nevetséges!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3.* <A mellékmondatban meghatározott cél kiemelésére> Direkt eljött, hogy velem beszélhessen. || a. <Ellentétes tagmondatok közül az elsőben, annak kiemelésére, hogy a beszélő vminek elejét akarja venni.> Direkt megmondtam neki, hogy ne mutatkozzék, mégis kiment az utcára!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
