díszelgés
díszelgés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (ritka, rosszalló) A díszeleg (főként 2) igével kifejezett magatartás, állapot; pompázó hivalkodás, parádézás. Nevetséges volt új méltóságával való díszelgése. Csillogó egyenruhájával és kitüntetéseivel való díszelgése nagy hiúságra vall.
2. (katonaság) Katonaságnak v. más egyenruhás, rendsz. fegyveres alakulatnak díszszemlén való tisztelgő megjelenése, elvonulása.
díszelgési.
