divat
divat főnév -ot, -ja
1. Az élet külső formáit, a társas érintkezés módját irányító és a koronként változó ízlésnek megfelelő szokások összessége, rendszere. Elavult divat; a kor divatja; divatba ® hoz; divatba ® jön; divatban van; divatját járja; divatra ® kap; divattá válik. A vandaloknak ferde bölcsesége Ismét divatba jő s csudáltatik. (Berzsenyi Dániel) A divat annyi, mint utánzás, felkapása annak, amit valaki kezdett. (Arany János)
2. Az öltözködés kevésbé lényeges külsőségeit (szabás, szín, díszítés) befolyásoló, változtató, egyidőben sok egyénnél megmutatkozó, jellemző, uralkodó ízlésbeli irányzat. Férfi, női divat; a legújabb divat; divatot csinál, felkap, kezd; az ® utolsó* divat szerint. Tavasszal a kék lesz a divat. Hosszú szoknya a divat. Divatját ® múlja. A férfiak atillásak és zekések; a nők krinolinosak, kalpagosak. Akkor ez volt a divat. (Gárdonyi Géza)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (gyak. rosszalló, gúnyos) Uralkodó, általánosan elterjedt, felkapott szokás, gyakorlat. A naplopás nálunk nem divat. Hát ez meg micsoda új divat, hogy későn jártok? A rokonszenv … keleti testvérünk iránt olyan divat volt Magyarországon, mint a szegény lengyelekkel vérző szimpátiánk. (Krúdy Gyula)
4. Az a rokonszenv, szeretet, amelyet vmely egy időben élő nagyobb embercsoport vki – kül. vmely író, művész, tudós, ill. annak művei – iránt érez, mutat; vkinek az időhöz kötött közkedveltsége. Nietzsche divatja; divatból kiment író. Egy időben újra divatba jöttek a romantikusok.
Szóösszetétel(ek): 1. divatáruház; divatbetegség; divatblúz; divatbolond; divatcég; divatcipő; divatcsarnok; divatdáma; divatfejedelem; divatház; divathír; divatkelme; divatkereskedés; divatkereskedő; divatkirály; divatkórság; divatköltészet; divatlevél; divatminta; divatnő; divatöltöny; divatrevü; divatruha; divatselyem; divatszabás; divatszabóság; divatszépség; divatszerű; divatszokás; divattánc; divatterem; divattervezés; divatújdonság; divatújság; divatüzlet; divatvilág; 2. férfidivat.
divatú.
