dívik
dívik tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (ritka, választékos)
Divatban (1), szokásban van. Némely primitív törzsnél még ma is a cserekereskedelem dívik. Több századon keresztül dívott eme költői szórend. (Arany János) Ez elromlott világban Már az ilyen vers se dívik. (Jókai Mór)
dívó; dívott.
