dobban
dobban tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben, gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
1. <Láb v. lábbeli> hirtelen, erőteljesen a földhöz, padlóhoz csapódva pillanatnyi tompa, mély hangot ad. Dobban a lépése: lépés közben a lába ilyen hangot ad. Nagyot dobbant a csizma a padlón. Nem dobban az úton lovaik lába sem. (Arany János) || a. <Talaj, padló> a rácsapódó lábbal megütve, megrendítve ilyen hangot ad. Szinte dobban a föld a lába alatt. Nagyot dobbant a deszkapalló, amikor ráugrott.
2. <Szív, rendsz. vmely érzelem hatására> hirtelen egyet üt, ver. Nagyot dobban a szíve: <nem várt, hirtelen kellemes lelki élmény hatására> egyszerre nagy boldogság, remény tölti el. Érzelem, az van, Míg dobban a szív. (Arany János) Szíve akkorát dobbant, mint a harangütő, mikor az egyet kondítja. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a szíve együtt dobban vkiével: vki vmely alkalommal együttérez vkivel. Ezekben az órákban szívem megint együtt dobban Párizséval, mint régen. (Kuncz Aladár)
Igekötős igék: feldobban; ledobban; megdobban; összedobban; visszadobban.
dobbanó.
