döccenő
döccenő [e] melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév Olyan <jármű, ritk. személy> amely, aki döccen, rázkódik, zökken (egyet-egyet). A nagyokat döccenő szekér majd kirázta a lelkét.
II. főnév -t, -je [e]
1. <Úton> az a hely, ahol vmi, vki döccen; kisebb mélyedés, gödör. Döccenőkkel van tele az út.
2. (átvitt értelemben) <Versben> (kisebb) hiba, egyenetlenség, törés a ritmusban. Verselésében sok a döccenő.
döccenős.
