1. A döf (1–2) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vki, vmi döf vmivel; nagyobb, hegyes tárggyal, szúró fegyverrel v. szarvval való hirtelen, erőteljes szúrás. Dárdával, karddal, késsel, szarvval, tőrrel való döfés. A döfés a vállán v. a vállát érte. Bosszús volt az oldalba döfésért. Kivédte a veszedelmes döfést. Az egy döféssel legyilkolt hajdú fejére téve lábát, s … villogó szemekkel fordult a bámuló néptömeghez. (Jókai Mór)
2. (ritka) Ennek a helye a testen; a döfés, szúrás okozta seb. Alig látszott már a döfés nyoma.
3. (átvitt értelemben) <Feszült v. válságos (lelki)állapotban, helyzetben> megrázkódtatást okozó v. végzetes hatású cselekedet, esemény, kijelentés, hír. Anyja halálhíre megadta neki az utolsó döfést. Bánk feszültsége mindinkább fokoztatik, s midőn csaknem tetőpontját érte, Petur megadja a végső döfést, e szavakkal hagyván el Bánkot … „A jelszónk leszen Melinda!” (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Lelki fájdalmat, kellemetlen érzést okozó v. rosszindulatú célzás, mondás. Ez a gúnyos megjegyzésed kegyetlen döfés volt.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.