döglik tárgyatlan ige -ök, -esz [e]; -lött v. dögölt; -enék [e] v. dögölnék, -enél [e] v. dögölnél, -ene [e-e] v. dögölne [e] dögöljön; -eni [e] v. dögölni, (ritka) dögöl
1. <Állat járványban, tömegesen, egymás után> pusztul, hull. Döglik a marha. Baromfivészben döglenek a tyúkok. Megdöglött a süldő, koma! Annak deglik, kinek van! felel … a cigány. (Vas Gereben) || a. (ritka, durva) <Ember> tömegesen meghal; megdöglik. Dögöljetek, ti gaz nép, vesszetek! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, durva) <Ember> lustálkodik, hever, henyél. Egész nap az ágyban döglik. || a. (átvitt értelemben, durva) Alszik. Ez a kölyök egész nap ugrál, este mégsem akar dögleni. Dögölj már! Innen ki nem riasztják, mikor jóllakva döglik. (Jókai Mór) Holnap megint álmos lesz. – Kicsoda? – A Katica. Megint kilencig döglik majd. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.