dől

Full text search

dől tárgyatlan ige -t, -jön dűl, (tájszó, régies) dül
1. <Függőleges helyzetű szilárd test, esetleg álló ember> függőleges helyzetéből – többnyire egyensúlyát vesztve – kitér, és egyre ferdébb helyzetbe kerül, a föld felé hanyatlik, rendsz. úgy, hogy a talpával, aljával közben a földön, az alapon marad. Dőlnek a rendek: <aratáskor> a levágott gabona rendjei gyors ütemben követik egymást. Vigyázz, dől az a fa! Ugorj el, dől a fal! Rosszul lett, és már dőlni kezdett, amikor megfogtam.  Érzi, hogy a kardja mindig testbe csap, s hullnak előtte és dőlnek, mint a júniusi búza, mikor az agár benne nyargal. (Gárdonyi Géza) || a. Vmerre, vkire, vmire dől: ezt a mozgást vmely megnevezett irányban, vkihez, vmihez közeledve végzi. Vö.: hátradől, rádől. Balra, jobbra, oldalt dől; hanyatt, hátrafelé dől. A nagy szélben ide-oda dől a fa törzse. A keljfeljancsi nem hátra dőlt, hanem előre. Vigyázz, mert rád dől a fa! || b. Vkire, vmire, vkihez, vmihez v. (ritka) vkinek, vminek dől: függőleges helyzetéből ferde helyzetbe kerülve v. elhajolva, meghajolva vkire, vmire kezd támaszkodni, nehezedni. Vö.: nekidől, rádől. Fáradtan rám dőlt. Vmijére dől: ilyen módon vmely részére helyeződik el a súlypontja; vmijére kezd nehezedni. Egy darabig állt, majd az asztalra dőlt. Megállt és a botjára dőlt. Oldalára dőlt a hajó. Miért dőlt úgy hozzád az a gyerek? A piszkos seprű rosszul volt megtámasztva, és nekem dőlt. Jól fogd a létrát, mert különben az ajtónak dől. || c. <Ülő ember> felsőtestét a függőleges helyzetből vmely irányban elmozdítva, ferde helyzetet vesz fel, v. vmire kezd nehezedni. Vö.: nekidől, rádől. Hanyatt dőlt a hintaszékben; oldalt dől a karosszékben. Mellettem ült, aztán rosszul lett, és nekem dőlt. Olvasás közben elálmosodott, és a karjára dőlt. Megengeded, hogy egy kicsit rád dőljek?  Zoltán hanyatt dőlt a fotelben … s szívta a jó szivart. (Móricz Zsigmond) || d. (Csak úgy) dől a nevetéstől: olyan erővel tör ki belőle a nevetés, hogy testét közben dülöngő mozdulatokkal ide-oda ringatja. Jobbra-balra v. kétfelé dőltek a nevetéstől.  Hallván e gunyos dalt a szilaj urfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt. (Arany János) || e. A maga egészében, teljes súlyával vhova roskad; odaborul, felborulva odaesik vhova. Vkinek karjába, ölébe, szívére dől; kardjába dől: úgy lesz öngyilkos, hogy egész testsúlyával ránehezedik mellkasának szegzett, megtámasztott kardja hegyére, hogy a penge a testébe hatoljon; ® sírba dől. A kocsi az árokba dőlt. A ló a sárba dőlt.  Testvéri karjait ő nem nyitja rám S nekem szivére dőlnöm nem szabad. (Vörösmarty Mihály) Nem te voltál akkor a halott, – Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba! (Tóth Árpád) A sápadt arcú, fáradt Brutusok | Kardjukba dőlnek. (Juhász Gyula) || f. Leheveredik, lefekszik vhova, rendsz. ruhástól. Az ágyra dől; ® ágynak dől. A díványra dőlt szunnyadni.  Hantra dül a pásztor s fütyörészve legelteti nyáját. (Kisfaludy Károly) Fölment a szeglettoronyba, s egy katonai nyoszolyára dőlt. (Gárdonyi Géza) || g. (átvitt értelemben, ritka) Vminek dől: mohón nekiesik, nekilát, nekifog vminek. Oly hévvel dőlt a könyveknek, hogy se látott, se hallott.  A nagy éhes ember … kéjes szuszogással … dőlt a megrakott asztalnak. (Tolnai Lajos)
2. (-t ragos mértékhatározóval is, gyak. időtartamot jelentő határozóval) Álló v. függőleges (ülő) helyzettől vmely irányban többé-kevésbé eltérő, ferde v. elhajolt helyzetben van, ill. ilyen helyzetben vhova nehezedik. Vö.: nekidől, rádől. A kémény nem függőleges, hanem kissé oldalt dől. A létra nem áll szabadon, hanem a falnak dől. Órák hosszat folyton a jobb karjára dőlt. Ne dőlj annyit a könyöködre, mert elzsibbad! Ne dőlj rám ilyen sokáig, mert nem bírlak. Nem fáraszt, ha egy ideig neked dőlök? Miért dől az a seprő az ajtónak? A rozzant viskó egy öreg bérkaszárnyának dől.  Leplembe burkolva könyökömre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem. (Berzsenyi Dániel) Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat | Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, | A tollra dőlve, mint botra a fáradt | Vándor. (Tóth Árpád) || a. <Vonal, betű, írás> a függőleges v. a sor irányára merőleges helyzettől kissé eltérő, ferde helyzetű, ill. vmely irányban eltér. Ez a vonal kissé jobbra dől. Jobbra-balra dől az írása. Túlságosan dőlnek ezek a betűk.
3. (határozóval) Darabokra hullva összeomlik; összeesik, összeroskad, szétesik. ® Halomba v. halomra dől; a kártyavár halomra dőlt; (átvitt értelemben) tervei mind halomra dőltek. Romba dőlt a ház.  Kevély márványpaloták homályba Dőlnek. (Berzsenyi Dániel) || a. <Szilárd test, anyag> meglazulva v. részekre bomolva omlani, zúdulni kezd, v. tömegesen (le)omlik. Vigyázat, dől a kő! Dől a szén a csákányok nyomán. Dől az aprított fa a megrakott kocsiról, ha leemelik az oldalát.
4. <Részecskékből álló, kül. folyékony anyag v. illat, szag, füst> vhonnan vhova bőségesen árad, áramlik, ömlik, omlik. Dől belőle a borszag; a cséplőgépből dől a búza; csak úgy dől az eső, a hó; dől a füst a kályhából. Csak úgy dőlt a vér belőle. Úgy rohant, hogy szinte dőlt róla a veríték. Szóláshasonlat(ok): úgy dől az eső, mintha ® dézsából öntenék.  A szobákból dohos levendula-illat dőlt kifelé. (Gárdonyi Géza) Arcunkból dől a víz, s néha belenézünk véresre mart tenyerünkbe. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) <Dolog, szóbeli megnyilatkozás> nagy mennyiségben kerül vhova v. kerül ki, jön ki vhonnan. (Csak úgy) dől hozzá a pénz: sok a jövedelme, könnyen, jól, nagyon sokat keres; dől hozzá v. bele a lap: <kártyajátékban> szerencsével játszik, osztáskor az ütőkártyák többsége hozzákerül; (csak úgy) dől belőle a szó, a káromkodás, a szitok.  „Elpusztulj előlem, többé ne lássalak! | Jancsi gazdájából így dőltek a szavak. (Petőfi Sándor) A versek özönével dőltek azokban a napokban a hűtlen kedveshez. (Gárdonyi Géza) || b. <Emberek tömege> árad, tódul, özönlik vhonnan v. vhová. Dől a nép a moziból. Dőlnek az emberek az előadásra.  A három bolgár … ádázan vágtat előre, A népnek sokasága pedig dől nyomban utánok. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely ügy vkinek a javára> kezd megoldódni, bizonyos irányba fordul. Majd elválik, hogy merre dől a sorsa. A per az ő javára dőlt.  Az ügy a Zrínyiek javára kezdett dőlni. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. duga [1].
Igekötős igék: átdől; bedől; beledől; eldől; előredől; feldől; félredől; hátradől; hozzádől; idedől; kidől; ledől; megdől; nekidől; odadől; összedől; rádől; széjjeldől; szétdől; végigdől; visszadől.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi