dolgozó
dolgozó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség, intézmény>, aki, amely éppen dolgozik, vmilyen munkát végez; munkában, működésben levő. Éjfélig dolgozó tudós; teljes munkaidőben dolgozó munkás; fejlett, korszerű technikával dolgozó üzem.
2. Olyan <személy, közösség>, aki, amely rendszeresen dolgozik, munkájával a társadalmi termelésben részt vesz; munkájából élő. Dolgozó értelmiségi, munkás, nép, nő, osztály; dolgozó paraszt ¬; dolgozó réteg, tömegek; a dolgozó milliók; nem dolgozó: olyan <személy, rendsz. családtag>, akinek nincs rendszeres munkája; eltartott. Megláncolták, butították A dolgozó milliókat. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. Olyan személy, aki rendszeresen dolgozik, munkájával a társadalmi termelésben részt vesz, munkájából él. Értelmiségi, falusi, ipari, mezőgazdasági, tudományos dolgozó; dolgozók ® gimnáziuma; dolgozók ® iskolája; a dolgozók életszínvonala; az intézet, a gyár dolgozói. A gyermekek – a gazdagok és szegények egyaránt – csak a dolgozókat tisztelik, azokat, akik fúrnak, faragnak, … gépeket indítanak meg egyetlen gombnyomással, mint a varázslók. (Kosztolányi Dezső) Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak! (József Attila) || a. Olyan személy, aki éppen dolgozik, aki éppen akkor végzi munkáját. Figyelmeztetni kell a dolgozókat, hogy ma tizenegy órakor fejeződik be a munka. A harangok konganak, az ütések hangjai mintha … futnának … kifelé a határba, … hírül vinni minden dolgozónak, hogy le lehet tenni a szerszámot. (Nagy Lajos)
2. (állattan, állattenyésztés) Dolgozóméh. A méhek államában a királynőn kívül dolgozók és herék élnek.
3. Dolgozószoba. Jól berendezett dolgozó. A dolgozó falait könyvespolcok szegélyezték.
Szóösszetétel(ek): dolgozóellenes; dolgozóhely; dolgozóképesség; dolgozóruha; dolgozóterem.
dolgozói.
