1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely munkátlanul él, nem szokott, nem szeret v. nem akar dolgozni. Dologtalan nő, úr; dologtalan család, társaság. Dologtalan gyerkőc vagy aggastyán is elég akadt, aki unalomból odaült néha a teknőhöz és lóbázta jobbra-balra. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <személy>, akinek nem jut dolog, v. akinek éppen nincs munkája; tétlen. Dologtalan bámészkodók. Egy dologtalan íródiák beszédbe eredt a kocsissal. (Vas Gereben) A dologtalan pincérek szélvészként sürgölődnek. (Krúdy Gyula)
3. határozói használat(ban) (ritka) Dologtalanul, tétlenül. Dologtalan álldogál, heverész. Két órára járt az idő, mire elkészült az ebéd; cseléd, marha, dologtalan állt azalatt. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -ja (régies) Olyan személy, aki nem kap munkát; munkanélküli. Szegények és dologtalanok ácsorogtak a piacon.
dologtalanság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.