dominál
dominál ige -t, -jon (csak 3. személyben)
1. tárgyatlan (választékos) Dominál vhol: <vmely dolog> uralkodó v. főszerepet visz vhol; többségben, többségi arányban, számban lévén meghatározza vminek a jellegét. Ezen a festményen a vörös szín dominál. Könyvtárában a nyelvészeti munkák domináltak.
2. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Birtokol vmit, vminek a birtokában van, vminek ura, gazdája, birtokosa. A bicsaki pusztát, amit a Kazáry grófok dominálnak, ők szántották valaha. (Mikszáth Kálmán)
domináló.
