dong
dong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani v. (ritka) -ni (hangutánzó)
1. <Méh, darázs v. más nagyobb rovar> rendsz. kis területen keringve, repülve szárnyával mély, tompa, zúgó hangot ad. A kaptár körül dongtak a méhek. Csak a munkás méhecskék zsibongnak, Széjjel az illatos rétek között dongnak. (Csokonai Vitéz Mihály) A … veszni menő légy Dong szomorún, mikor érzi szelét az enyészetes ősznek. (Vörösmarty Mihály) || a. (rendsz. többes számban) (ritka) <Sok gyorsan mozgó, repülő kis tárgy> ilyen v. hasonló hangot ad. A golyó oly sűrűn dongott körülötte, mint a méhraj. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben néha kissé gúnyos) <Személy> kíváncsian, kedveskedve, hízelegve állandóan ott forgolódik, sündörög vki, vmi körül. Dongnak körülötte az udvarlók. Itt e kastélyban vagyon egy agg szépike [= hervadt szépség] … de pénze annyi, mint a por … Azt beszélik, harminc esztendeje már, hogy donganak körüle a világ fiai. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) <Nagyobb üres v. üreges tárgy> megütve mély, tompa, kongó hangot ad. Kalapácstól dong a donga. (Arany János) A Király utcai ház kapuboltozata alatt … kerekek döngése, lovak dobogása dongott. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: körüldong.
dongás.
