döngöl
döngöl tárgyas ige -t, -jön (hangutánzó)
1. <Talajnak v. más felületnek egyenetlenségeit> vmely súlyos tárggyal, eszközzel (bunkó, sulyok, döngölő) ütögetve egyengeti, simára veri. A pince földjét döngölik. A kövezők döngölik az úttest kőkockáit.
2. <Vmely laza, puha anyagot> tömörré, sűrűvé, összeállóvá ver; tömörít. Döngöli az agyagfalat, a betont, a silóban a takarmányt.
3. (ritka) <Személyt> rendsz. ököllel ver, dönget, püföl. || a. (átvitt értelemben, költői) A vad kovács, a szenvedés | sötét pöröllyel döngöl engem. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: eldöngöl; ledöngöl; megdöngöl.
döngölés.
