döntés
döntés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a cselekvés, hogy vkit, vmit (vhová) döntenek (1, 2, 4). Tilos a szemétnek az árokba (való) döntése. A fa döntése: a fa kitermelése. Az erdőgazdaságban a fa döntése gépi erővel történik. A népek tiltakoznak a tőke rabságába való döntésük ellen.
2. (szőlészet) Az a művelet, hogy vki szőlőt dönt (3); kiöregedett szőlőtő megfiatalítása, szaporítása ily módon. A döntést ősszel végzik. A hiányzó tőkéket döntéssel pótolják.
3. (átvitt értelemben) A dönt (5) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; határozat-, ítélethozatal, ill. ennek joga; vmely jogvita megoldása. Őt illeti a döntés; vkinek a ® kezében van a döntés; vkinek a ® kezébe teszi le a döntést; a döntést rábízza vkire, vmire. Döntés végett a tanács elé került az ügy. A döntést magának tartja fenn. || a. (átvitt értelemben) Ennek tárgya, eredménye: elhatározás, állásfoglalás; határozat, végzés, ítélet. Bírósági, elvi, megfontolt, végleges döntés; a döntés felülvizsgálása; a minisztertanács döntése; a döntés ellen felszólal, panaszt tesz, tiltakozik; döntésre jut vki; döntésre szánja el magát. Mulasztott, messze paradicsomok | álma leng körül … Itt | egy tétova perc, ott sok hosszu év, | rossz döntéseké. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben) <Vmely küzdelemben, folyamatban> az a szakasz, melyben a küzdelem sorsa eldől, a fordulat bekövetkezik. Az ügy döntéshez ért. A jövő év meghozza a döntést.
Szóösszetétel(ek): fadöntés.
döntési.
