drágalátos
drágalátos melléknév -an, -abb
1. (régies, bizalmas) <Főleg kedveskedő megszólításban:> szeretett, édes (I. 5a), drága (I. 4), aranyos (3) <személy>. A menyasszony … megelevenül erre a szóra. – … Édes bátyám! Szerelmetes, drágalátos bátyám! sikolt szívszakadva. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Sokra értékelt, megbecsült, becses, drága (3). Drágalátos gyöngy; drágagyöngy. Drágalátos vér. [Coelia] Drágalátos könyve [= könnye] hull mint gyöngy pörögve. (Balassi Bálint) || b. (régies, túlzó) Igen jóízű, íny- v. orrcsiklandozó, pompás, finom, remek (II. 2) <étel, ital>. Hiába hordták föl | a … drágalátos almás rétest és … pulykapecsenyét. (Jókai Mór)
2. (gúnyos) Elkényeztetett, dédelgetett, túlságosan becézett <gyermek>; drága (I. 4a). Mindent megenged drágalátos magzatának.
3. (gúnyos) Haszontalan, gaz, hitvány, alávaló <személy>. Az én drágalátos rokonom becsapott. Ti drágalátos madarak [= ti konzervatívok], Kibújtok most hátunk mögűl. (Petőfi Sándor) A kegyelmed ura vette őket rá a rossz életre. A drágalátos mákvirág! (Jókai Mór)
