1. (építészet) Vminek, rendsz. elmozdulással, ledőléssel fenyegető szerkezetnek, épületrésznek, megterhelt tárgynak alátámasztására v. megtámasztására, ill. helyén maradásának biztosítására haszn., többnyire függőleges v. ferde helyzetben alkalmazott vastag, erős gerenda v. ék. Merevítő dúc. Dúcokkal támasztották alá a földrengéstől megrepedezett falat, födémet. A harangláb két dúca közé volt kötélre akasztva egy nagy palatábla. (Jókai Mór) || b. (nyomdászat) <Szedőgépen> apró, sárgarézből való lemez, amelynek egyik végén a betű mélyített, negatív alakja van kiformálva, s amelynek segítségével a betűt öntik; matrica, anyaminta.
2. (műszaki nyelv, művészettörténet) Az a falemez, amelybe a fametszetet készítő a képet bemetszi, és amelyről a sokszorosítás történik. || a. (nyomdászat) <Ábrák, képek sokszorosításában> ólomból öntött vagy fénykép után rendsz. fémből készített minta, amelyről a sokszorosítás történik; klisé, lemez.
3. (biológia) <Emberi v. állati testben> az idegsejteknek és az idegrostoknak vmely élettani feladatot végző, meghatározott elrendezésű halmaza, csomója (ganglion).
4. <A méhészetben> egy tető alatt, egymás mellé helyezett kaptárok sora.
5. Galambdúc. A galambok a dúcban gyönyörűen megszaporodtak. (Tolnai Lajos) A toronyból úgy tolong a hang, | mint a ducból reggel a galamb. (Babits Mihály)
6. (tájszó) A kenyér csücske v. sülés közben kihasadt és kidudorodott része; gyürke.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.