dühít
dühít [dühít] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (ritk.) -ni
1. Vmi dühít vkit: vmi ismételten, huzamosan v. szokásszerűen dühöt kelt vkiben; dühössé tesz, dühbe, méregbe hoz. Dühít a nyeglesége; mindig dühít, ha látom, hogy …
2. <Személy élőlényt> dühössé tesz, ill. igyekszik tenni. Dühít vkit vmivel; dühíti okvetetlenkedésével. [A közönség] bíztató szavával segít dühíteni vadállatot és viadort. (Jókai Mór) || a. Magára dühít vkit: vkit magára haragít, nagyon maga ellen ingerel. Ha így beszél, csak magára dühíti társait. Pálma megadta magát … De annál jobban magamra dühítettem … Amarillist. (Jókai Mór)
3. (bizalmas) Bosszant, bánt, idegesít. Csak az dühít, hogy nem mentem el. Ne dühíts, mert mérges leszek!
Igekötős igék: feldühít; megdühít.
dühítés; dühítő.
