dühöngés
dühöngés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A dühöng (1–2) igével kifejezett cselekvés, magatartás, ill. állapot; az a tény, hogy vki dühöng. Az elmebeteg, az őrült dühöngése; a kárvallott ember dühöngése; kitör rajta a dühöngés; dühöngés fog el vkit. Dühöngésében tör-zúz.
2. (átvitt értelemben) A dühöng (3–4) igével kifejezett folyamat, megnyilvánulás; pusztító tombolás, romboló, ártó uralom. A szél, a tél, a vihar dühöngése; az éhség, az infláció, a járvány, a spekuláció, a szenvedély, a terror dühöngése. A bőjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. (Arany János)
