düledező
düledező [e-ë] melléknév -n v. -en [e], -bb, (népies) dőledező [e-ë]
Minden részében rozzant, már-már összedűlő, roskadozó <épület>. Düledező csárda, düledező viskóban él. Minden katonámra Egy-egy kapu tárva Dőledező falamon. (Arany János) A düledező kis vályogház szobájában … sokáig ébren vergődött a fáradt lelkű öregasszony. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): düledezőfélben.
