dupla
dupla melléknév és főnév, (népies) dufla
I. melléknév duplán
1. Kétszeres, kettős. Dupla adag; dupla grízes ¬ liszt; dupla zsold; duplán akar keresni; (bizalmas, tréfás) duplán lát: részeg. A többi is érzi a maga bibiját; de én duplán érzem – mind a magamét érzem, mind a másét kell néznem. (Mikes Kelemen) Fiume-hotel! … Dupla díj, csak hajtson! (Gárdonyi Géza) Sebet kapni nőtől dupla szégyen. (Móricz Zsigmond) || a.* Két <darab vmiből>. Dupla tányért rak fel; dupla csövű puska; dupla szeme ¬ van.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Teljes, tömött, sűrű v. két sorban elhelyezkedő szirmú <virág>. Dupla orgona, szegfű, viola. Megkerülte a sétánynak … a legtávolabbi köröndjét, … hol a legritkább virágok voltak elhelyezve, a … dupla ibolyák. (Mikszáth Kálmán)
3. (1945 után) <Vmely italból> nagy adagot kitevő. Dupla fekete, konyak, rum.
II. főnév duplát, duplája (főleg 3. személyű birtokos személyraggal)
1. Vmely ismert, szokásos mennyiségnek, adagnak, tétnek kétszerese. Duplájára emelték az árát. Miért kapott ő duplát? Dupláját kapta annak, amit várt. Dupla vagy semmi: a) <szerencsejátékban:> a játékos elvesztett, de be nem fizetett tétjéért újra játszik, s ha ismét veszít, a kétszeresét fizeti, ha nyer, nem fizet semmit; b) (átvitt értelemben) mindent kockáztatok az eddiginél nagyobb eredmény reményében; c) (1945 után) olyan, nagyobb nyilvánosság előtt lefolytatott meghatározott számú menetből álló szellemi versengés, amelynek során a résztvevőknek különleges ismeretekről tanúskodó kérdésekre kell felelniük; minden helyesen megválaszolt kérdés duplájára emeli a jutalmat, egy helytelen válasszal elvész az addig megnyert összeg is. Dupla, vagy semmi. A tétel kétszáz arany volt. (Jókai Mór) Aki vörösre, vagy feketére tesz, dupláját kapja a pénznek. (Gárdonyi Géza)
2. (1945 után) Dupla feketekávé. Hosszú, rövid dupla. Kérek egy duplát.
3. (ritka, régies) Kétcsövű fegyver. Meg sem moccanhat …, hogy közébök csördítsen … a rozzant duplával. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): duplaajtós; duplaszálas; duplatokás.
