durrog
durrog tárgyatlan ige -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Ismétlőfegyver v. egymás után megszólaló több fegyver, ritk. több ágyú> többször, egybefolyóan durran. Durrog a forgópisztoly, gépfegyver. Az ágyúk | … szüntelenűl durrogtak Egerre. (Vörösmarty Mihály)
2. (csak többes számban) <Palackokból gyorsan, egymás után kirántott v. kivetett dugók, főleg pezsgősüvegeké> ismételten, egybefolyóan durranó hangot adnak. Durrogtak a dugók, s apró ezüst szökőkutak habzottak föl. (Babits Mihály)
3. <Ostor> pattog. Durrog az ostor. || a. <Személy, ostorral> pattogtat; durrogat. Egy árvalányhajas kalapú pásztorlegény ballag, és hosszú ostorral durrog. (Gárdonyi Géza)
4. (ritka, tájszó) Nagyokat durranva, erősen pattogva ég, ropog. A száraz fa durrogni kezd. (Vas Gereben)
5. (bizalmas) Egymás után többször hangosan szellent.
durrogás; durrogó.
