ébred
ébred [e] tárgyatlan ige -tem [e], -t v. (ritka) -ett [ë], -jen [ë]
1. <Ember, állat> alvásból, álomból fokozatosan az ébrenlét állapotába jut; ocsúdik, eszmél, serken. Mély álomból, lassan, nehezen ébred. Ébred már, nyitogatja a szemét. Kora hajnalban ébrednek a madarak. Csak mi maradunk itten, a tenger időben, | ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel. (Kosztolányi Dezső) || a. Álmából föleszmél; felébred; felocsúdik, felserken. Hirtelen, későn, korán ébred. Nagy zajra ébredt. Ébredj már, késő van! Gonddal feküdt, gonddal ébredt. S én gyermekként ébredek sírva Százszor is egy babonás éjen. (Ady Endre) Akinek a Gazda éccaka idején izen, annak ébredni kell ám, az irgalmát! (Móricz Zsigmond) || b. Vmire ébred: a) <vmely zaj, külső hatás> felébreszti. Dörömbölésre, az óra csörgésére, lármára, zajra ébred. Arra ébredt, hogy vki rángatja; b) (fel)ébredésekor érzi, észreveszi, tapasztalja, hogy … Arra ébredt, hogy dél van, hogy idegen helyen fekszik.
2. (átvitt értelemben is, választékos) <Ember, emberi közösség> eszméletlen, többé-kevésbé öntudatlan v. tespedt állapotból öntudatra, magához tér; (föl)eszmél, (föl)ocsúdik. Öntudatra ébred: tudatára jut saját mivoltának, szerepének; ábrándozásból, hosszú ájulásból, ámulásból, mámorból ébred; vminek (a) tudatára ébred; rájön, észreveszi, tudomásul veszi, hogy vmilyen (kialakult) helyzetben van, vagy vminek birtokában van. Erejének, tehetségének tudatára ébred. Népünk a szabadság első fuvallatára ébredni kezdett. Ébredj nagy álmaidból, | Ébredj, Árpád fia! (Bajza József) Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Életre ébred: életre kel, feltámad. Ha pedig van bennök [= a halottakban] életerő, örök életre ébredjenek. (Kossuth Lajos) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vmire ébred: (hirtelen) észreveszi, tudatossá, világossá, ismertté válik előtte vminek a (meg)léte, megvalósulása; ráeszmél, ráébred. Szabadságra, új világra ébredtünk. Egy szép napon arra ébredt, hogy teljesen elszegényedett.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vidék, táj, lakott hely> a téli v. az éjszakai nyugalom után ismét az élet jeleit mutatja, mozgalmassá válik; életre kel, megélénkül, meg- v. újjáéled. Ébred a falu, a természet, a város. Madárdaltól ébred erdő-mező. Tavasszal ébred erdő-mező. || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Nap, hold> (föl)kel. Hegy mögül … vörös tele-Hold | Ébredt. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Vkiben vmely lelki jelenség, érzelem> keletkezik, támad, kibontakozik. Gyanú ébred benne. Kétely ébredt lelkében. Szerelem ébred szívében iránta. Ébred benne a lelkiismeret. A vidék láttára régi emlékek ébredtek benne. Olyan mélységes szeretet ébredt benne iránta, mintha az anyját látta volna. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felébred; ráébred; újjáébred.
ébredt.
