I. melléknév Olyan, aki, ami ébreszt (1–2), kelt vkit, vmit. Ébresztő csengetés; a szállodai vendégeket ébresztő portás; gyanút ébresztő viselkedés. Te szép, te kedves kis madár! … Mivel, mivel köszönjem én neked Elmémet ébresztő … éneked? (Bacsányi János)
II. főnév -t, -je [e]
1. Emberek nagyobb csoportjának, kül. katonáknak trombitával, ritkábban dobbal, esetleg csengetéssel adott jel, amely reggel felkelésre szólítja fel őket. Zenés ébresztő: utcákon felvonuló zenekar reggeli zenéje, rendsz. vmely nemzeti ünnepen; ébresztőt fúj. Hajnalban … verik szépen utca hosszant az ébresztőt. (Vajda János) A tűzoltóbanda … május elsején az ébresztőt játszotta. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek időpontja. Ébresztő után.
2. <Felszólításképpen v. vezényszóként:> keljetek fel! Hé, emberek, ébresztő!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.