ecetes
ecetes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Ecetet tartalmazó, ecettel átitatott <tárgy>. Ecetes ruha, törülköző. || a. Ecettel kevert <anyag>. Ecetes víz.
2. Ecet tartására haszn. <eszköz>. Ecetes hordó, korsó. Minden fazék, tál, ecetes edény Rézből van. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ugyan hova lett az ecetes üveg? (Csiky Gergely)
3. Ecettel készített, savanyított <étel>. Ecetes bableves, hal, saláta. Ecetesen szereti a lencsét, készíti a levest. || a. Ecetben elrakott, eltett. Ecetes paprika, szilva, uborka. || b. Ecetes ízű: ecethez hasonló í.
4. Savanyodni, ecetesedni kezdő; kissé ecetízű <szeszes ital, főleg bor>. Ecetes lőre. Vörös bort ittunk, de egy kicsit … ecetes volt. (Tolnai Lajos)
ecetesség.
