ecset
ecset [e-e] főnév -et, [ë], -e [e] v. -je [e]
Általában nyélre erősített, hüvellyel összeszorított v. korongba foglalt sertéből, szőrből készült eszköz, amelyet festéknek v. más híg, esetleg pépes anyagnak vmire való felkenésére, szappanhab felverésére v. pornak, szemétnek vmely felületről való eltávolítására használnak. || a. Képek festésére v. mázolásra haszn. ilyen eszköz. A tanító … szerény | örömmel mutogatta tusait, | ecseteit és színes rajzait. (Szabó Lőrinc) || b. <Átv. értelmű szókapcsolatokban a festő művészi tevékenységének jelképeként.> ® Kiesik az ecset a kezéből; ecsetre v. ecsetjére vesz vmit, vkit: lefesti; festő ecsetjére való: nagyon szép, (le)festeni való, festői; ecsetet vesz a kezébe: festeni kezd. Munkácsy ecsetje alól került ki. Ott a dicső természetet Gyarló ecset majmolja; Itt a csuda szépségeket Alkotó kéz rajzolja. (Berzsenyi Dániel) Dantéról elmondhatjuk, hogy a renaissancenak első nagy festője, ha nem is vett ecsetet … a kezébe. (Péterfy Jenő) || c. Bútor díszeinek, faragásainak, porcelántárgyak, figurák hajlatainak tisztán tartására, portalanítására haszn., rendsz. hosszú nyelű háztartási eszköz. A faragott ágy rózsáit ecsettel tisztította. || d. Rövid nyelű, hosszú szálú háztartási eszköz, amellyel kalácsra, süteményre tojásfehérjét kennek. Diós patkót, pozsonyi kiflit, kőttest ecsettel festenek sárgára sütés előtt. || e. A szobafestő rövid nyelű, nagy, kerek fejű, meszelőhöz hasonló festőeszköze. Fogó tartja az ecsetet a vödör szélén. || f. Borotvaecset. Az arcán habosítja a szappant az ecsettel.
Szóösszetétel(ek): 1. ecsetkötés; ecsetkötő; ecsetnyél; ecsetszár; ecsettartó; ecsetvezetés; 2. borotvaecset; festőecset.
ecsetes.
