ecsetel
ecsetel [e-e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (orvostudomány) <Orrot, torkot v. abban levő szervet> csipeszbe fogott v. műszerre, pálcikára feltekert és gyógyszerbe, fertőtlenítőszerbe mártott vatta segítségével beken. Ecsetelik a torkát, a manduláját.
2. (átvitt értelemben, választékos) Szóban v. írásban színesen, szemléletesen leír, ismertet vmit. ® Élénk színekkel ecsetel vmit. Sötét színekkel ecsetelte a sorsát. Kezdi sötét színben ecsetelni Károly: Micsoda felhő kél a magyar határról. (Arany János) A vadon erdőt, pusztaságot Elragadón ecseteli. (Vajda János)
Igekötős igék: beecsetel; megecsetel.
ecsetelés; ecsetelget; ecsetelhető; ecsetelő; ecsetelt; ecseteltet.
