édeleg
édeleg [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -tem [e], édelgett [e-ë v. ë-ë], -jen [ë]
1. (rosszalló) <Nő nővel, ill. nő férfival kölcsönösen> mesterkélt és túlzó társadalmi formák között, szinte émelyítően kedveskedik, enyeleg. Édeleg vkivel. Nézni sem szeretem, amikor így édelegnek. Most is a kertben édelegnek. (Tolnai Lajos)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Emlékek nyomán támadt jóleső v. enyhén fájó gondolatokkal, érzelmekkel hosszasan foglalkozik; mereng vmin. A lelke fájón édelgett a letűnt óra emlékein. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elédeleg.
édelgés; édelgő.
