édes

Full text search

édes [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A cukor, a méz ízéhez hasonló, kellemes ízű. Édes bor, íz, sütemény; édesen issza a kávét. Szóláshasonlat(ok): Édes, mint a ® cukor, mint a cseppentett ® méz.  A doktor bácsi … ír medicinát, | keserűt, édest. (Kosztolányi Dezső) || a. Kissé a cukor, a méz ízére emlékeztető, kellemes ízű v. ilyen mellékízű, zamatú. Édes alma.
2. Friss, természetes állapotban levő, ellentétben a savanyítottal v. megsavanyodottal. Édes káposzta.  Riedell minden nap kapa egy meszely édes tejet. (Kazinczy Ferenc) || a. Édes paprika: nem erős, nem csípős p.
3. (költői) Kellemes és enyhén bódító <illat, főleg virágok illata>. Tavaszi, édes illat; a jázmin édes illata.  Itt mulassunk, itt enyelgjünk [a virágzó rózsafa] Tiszta, édes illatában. (Vörösmarty Mihály) Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, S vett a füvektől édes illatot. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Kellemes, jóleső érzést keltő; ilyen hatást tevő, ilyennel együttjáró. Édes álom, csók, emlék; édes teher ¬.  Lelkem édes, mély mámorba szédült. (Petőfi Sándor) Jött az édes álom, Aki legjobb orvos ezen a világon. (Arany János) Hallotta hangját, azt a[z] … édes, lágy althangot. (Herczeg Ferenc) Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hízelgő, kedveskedő. Édes szavakat suttog.  Szép ajkak, édesen beszéllenek. (Katona József) Kicsalta a leányt édes beszédével. (Petőfi Sándor)
5. Kedves, nagyon szeretett. Édes anyanyelvünk; édes hazánk.  Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám. (Petőfi Sándor) Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná. (Arany János) || a. <Nagyon bizalmas, szeretetet kifejező, olykor finomkodó megszólításban (gyak. levélben is):> nagyon szeretett, drága. Édes Ilonkám!; édes kisfiam; édes pofám ¬; édes szívem!; édes szüleim!  Leányka, édes! … öledben Elszenderülve Mennyet lelek. (Bajza József) Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) „Hadnagy uram, hadnagy uram!” | „Mi bajod van, édes fiam?” (Gyulai Pál) Megyek édes fiam, hogyne mennék. (Mikszáth Kálmán) || b. <Gúnyos, leereszkedő v. kedélyeskedő megszólításban:> Édes asszonyom; nézze édes lelkem!  Le onnan [a királyi trónról] édes asszonyom! (Katona József) Tessék, édes lelkem, üljön le. (Mikszáth Kálmán)
6. Vér szerinti, nem mostoha. Édes egyek ¬; vkinek édes gyermeke v. testvére.  Ezt az édes jó anyát, Oh Pistikám, szeresd. (Petőfi Sándor)
7. (bizalmas) <Főleg nők társalgásában:> tetszetős, csinos, szép <tárgy>. Nagyon édes ez a ruhád! || a. (bizalmas) <Főleg nők társalgásában:> kedves, bájos, szeretni való <személy>. Édes ez a kislány.  Édes kis kölyök… Szeme lenkék. Ötéves. (Kosztolányi Dezső)
8. <Fokozó értelmű, nyomatékosító szóként:> nagyon, túlságosan, teljesen, egészen. Édes mindegy; édes örömest.  Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. (Petőfi Sándor) || a. Édes kettesben: <férfi és nő> bizalmas, meghitt együttlétben.  Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe A pacsirtát lesbe te meg én? (Kiss József)
II. főnév -et [e] v. -t, -e [e]
1. Édes íz, édes étel; édesség. Szereti az édeset.
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmi, ami jóleső, kellemes; vminek ilyen része.  Keserűből jön az édes, Édesből a keserű. (Arany János) Ez még az édese volt a csóknak. (Jókai Mór)
3. <Szeretett személy bizalmas megszólításaként.> Hogy vagy, édesem? Jöjjön csak, édes! || a. (finomkodó) Édesem: <tartalmát vesztett, gúnyos, leereszkedő v. kedélyeskedő megszólítási formaként.> Hát édesem, ez már így van!
4. (tájszó) <Főleg megszólításként:> édesanya v. édesapa.  Édes! – kiáltott síró hangon a … leány anyjához. (Tolnai Lajos)
5. (rendsz. birtokos személyraggal) (ritka, népies) Vkinek kedvese, szerelmese.  Kimenék, kimenék, kimenék az útra, Látám édesemet, ő is láta engem. (népköltés) Ebből immár alig lesz édes ének, Üdvözletűl a költő édesének. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. édes-keserű; édes-savanykás; édestej; 2. ezerédes; fanyarédes; keserédes; mézédes.
édeske.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi