édesded
édesded [ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e]• (rendsz. határozó ragos alakban) (ritka)
A címszó sorában levő második szögletes zárójelbe foglalt közlés így módosítandó: [ë, e]
1. Nyugodt, pihentető volta miatt kellemes, jóleső <alvás>. Édesded álomba merül. A gyermek édesdeden alszik. A bútorok aludtak a homályban | s édesdeden aludt a dajka is. (Kosztolányi Dezső)
2. Szívből jövő, gondtalan, vidám <nevetés>. Édesdeden kacag, nevet. Szindbád egyszerre megállott, és hosszan, édesdeden felkacagott. (Krúdy Gyula) Nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni. (Móricz Zsigmond)
