édeskevés
édeskevés számnév, határozatlan
I. (melléknévi) Nagyon kevés, túlságosan kevés. Ez bizony édeskevés. Édeskevés gondot fordít rá. Édeskevés köze van a dologhoz.
II. (főnévi) A vártnál, a szükségesnél sokkal kisebb mennyiség vmiből. Édeskevéssel beéri; édeskevéssel megelégszik. Bizony édeskeveset eszik a beteg.
III. (-t ragos alakban, határozószó-szerűen) Édeskeveset: nagyon kis mértékben, fokban; nagyon is kevéssé. Ő aztán édeskeveset ért hozzá. Édeskeveset törődik a dologgal. Nem avatkozik istállódolgokba, melyekhez alapjában véve édeskeveset ért. (Herczeg Ferenc)
