ég [2]

Full text search

ég [2] főnév eget [e-e], ege [e-e] (többes számban csak a 2. jelentésben)
1. A föld felett, a magasban, boltozatnak látszó térség. Borús, csillagos, derült, felhős, kék ég; az ég alja ¬; az ég karimája ¬; az ég beborul; (átvitt értelemben) beborul az ég fölötte: rosszra fordul a sorsa; ® beesteledik az ég; ® behunyja szemét az ég; ® derül az ég; dörög az ég; az ég kiderül; az ég kisírta ¬ magát; ® leszakad vkire az ég; ® meghasad az ég; ® megzendül az ég; ® nekikeseredik az ég; ® nyiladozik az ég; ® szakadjon rád az ég!; ® zeng az ég; ® zörög az ég; a kerek ég alatt: az egész világon; szabad ég v. ® Isten szabad ege alatt; megerednek v. megnyílnak az ég csatornái ¬; (választékos) égbe nyúló, égig érő: nagyon magas; az eget ® súrolja; az égig ® emel; égig magasztal: rendkívül dicsér, m.; égnek ® áll; a ® napot is letagadja az égről. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) mintha az égből pottyant v. cseppent volna (le): váratlanul érkezett; annyi, mint ® csillag az égen.  Enyészvén a nap, az égnek Tetején súgári nem égnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Piros az ég alja: aligha szél nem lesz. (Petőfi Sándor) Reggel már Szicília ege alatt fog füstölni a hajónk. (Gárdonyi Géza) Be szép az ég biborló baldachinja … (Tóth Árpád) Ott fönn a derűs ég, | valami tiszta, fényes nagyszerűség. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Éggömb. A csillagos ég térképe.
2. (népies) Mennyország. A ® hetedik ég; egek ura: <megdöbbenést kifejező felkiátásként is> Isten(em); ® felszáll az égbe; égbe ® száll; ha van ® Isten az égben; szava, sírása, panasza az egeket ® verdesi.  Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. (Petőfi Sándor) Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem. (Arany János) A vezérünk … Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, | Mint az egekben az Isten. (Ady Endre) || a. (ritk. többes számban is) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> Isten. (bizalmas) A jó ég tudja: sejtelmem sincs róla; adja az ég; az ég elszólít ¬ vkit; lelkét az égnek ® ajánlja; hála az égnek; az ég áldja ¬; ég veled: <ma már rendsz. csak tréfásan haszn. köszönési forma búcsúzáskor>; ég veled és a ® gyöngyharmat; az égre v. az egekre kérlek: kérlek mindenre, ami szent; azt adja az ég!: szeretném én azt látni! az eget ® ostromolja.  Legyen az ég irgalmas, kegyelmes az ő lelkének. (Vas Gereben) || b. <Állandósult szókapcsolatokban indulat, csodálkozás kifejezésére:> Isten. ® Boldog ég!; jóságos ég!; szent ég v. egek!; az ég szerelmére ¬ v. szerelméért! Az ég áldja meg! (® megáld).
3. (rendsz. személyragos v. határozóragos alakban) (átvitt értelemben, költői) A legfőbb boldogság. Az égben érzi magát.  Ahol te vagy, ott az én egem. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Ég és föld: a) áthidalhatatlan ellentét. Ég és föld választja el (® elválaszt) őket; ég és föld a különbség v. ég és föld különbség van köztük: óriási a különbség (k); ég és föld különbség van a két felfogás között; b) rendkívül különböző <két személy, dolog>. Ég és föld ez a két gyerek: az egyik jeles tanuló, a másik megbukott. Szóláshasonlat(ok): annyira különböznek egymástól, mint ég és föld: a lehető legkülönbözőbbek; ég és föld között lebeg, mint Mohamed ® koporsója. || a. (átvitt értelemben) <Egyes szókapcsolatokban:> Ég v. ég (é)s föld: minden (ami nagy, ami fontos, ami szent). Ég (és) föld ® megindul; ha ég-föld összeszakad is: minden akadály ellenére, minden körülmények között; égre-földre esküdözik, fogadkozik, ígér; eget-földet ígér, megmozgat; se égen, se földön: sehol (a világon).  Kéri az égre S földre, hogy … nyomorult sorsán ha lehetne segítsen. (Fazekas Mihály) Ha összeszakad Ég és Föld, | Mégis más lesz Magyarország. (Ady Endre)
Szólás(ok): (tájszó) Hol voltál, mikor az ég zengett?: nem voltál itt, amikor a bajban szükség lett volna rád; derült égből villámcsapás: teljesen váratlanul bekövetkező csapás, kellemetlen, súlyos fordulat; égnek áll v. mered a haja v. minden hajaszála égnek áll: azt sem tudja, hova legyen rémületében, elképedésében; (tréfás) nézheti a(z) (csillagos) eget: elesik az ennivalótól, felkopik az álla; az eget is bőgőnek (v. nagybőgőnek) nézi: a) úgy leitta magát, hogy nem tud magáról; b) olyan fájdalma van, rendsz. ütéstől, hogy szinte öntudatlan; ld. még: cigánygyerek, csillag, láb.
Szóösszetétel(ek): 1. égabrosz; égdörgés; égkárpit; égkör; égközép; églakó; égszínű; égtengely; égutazó; égűr; 2. levegőég.
egű.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi