égés
égés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Az ég [1] (1, 3–4, 7) igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi ég. A bánya, az erdő, a gyertya, a ház, a mécses, a lámpa, az olaj, a pipa, a szivar, a tűz égése. || a. (vegyi ipar) Az a <vegyi> folyamat, melynek során vmely test hő és gyak. fény kíséretében oxigénnel egyesül. ® Lassú égés; gyors égés. || b. (biológia) Élő szervezetben végbemenő oxidálódás, a felvett táplálék feldolgozása. Az élet folyamatos belső égés.
2. (tájszó) Tűzvész. Borzasztó égés volt. A nagy égésnek híre elterjedt. (Vas Gereben)
3. <Használati tárgyon:> égett folt. A vasaló, a cigaretta okozta égés a ruhán. || a. Láng v. vmely forró test által okozott seb. Csúnya égés van a karján.
4. (átvitt értelemben) Csípő, maró fájdalom. A seb égése.
Szóösszetétel(ek): 1. égéscsillapító; égésfolt; égésfolyamat; égéshely; égéshólyag; égéshő; égésmeleg; égésszag; égéstartam; égéstér; égéstermék; égésvizsgálat; 2. erdőégés; gyomorégés; világégés.
égéses.
