egészség
egészség [egésség; sz-s] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Az emberi v. állati szervezetnek olyan állapota, melyben minden szerv zavartalanul működik; betegség nélküli állapot. Duzzadó egészség; megrendült egészség; jó egészségnek örvend: egészséges (1). Vkinek az egészségére iszik: egészséget kíván neki, s erre rendsz. egy kis bort megiszik; vmi egészségére válik vkinek: jót tesz neki, használ az egészségének; ® aláássa az egészségét; ® duzzad az egészségtől; majd ® kicsattan az egészségtől. Szép mátka várja … Szép gyermekek, egészség és vagyon. (Madách Imre) Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség. (Kosztolányi Dezső) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. <Udvariassági kifejezésben:> Hogy ® szolgál az egészsége? (Kedves) egészségére! Váljék egészségére!: <koccintás közben v. evés, tüsszentés után mondott jókívánság>. ® Erőt, egészséget! (népies) Jó egészséget (kívánok)!: <búcsúzó köszönés>. ® Használja egészséggel! Viseld egészséggel!: légy egészséges, míg hordod (ezt a ruhát). Íme egy tál lencsét készíte szakácsom … Kívánom, hogy költsd el teljes egészséggel. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): egészségellenes; egészségjavító; egészségrendészet; egészségromboló; egészségrontó; egészségszabály.
