égetés
égetés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Az éget (1–6) igével kifejezett cselekvés, eljárás, művelet; az a cselekvés, hogy vmit égetnek. Kémény, seb, szén égetése. Három körte égetése már sokba kerül. Az orvos égetéssel távolította el a szemölcsöt.
2. (műszaki nyelv) <A kohóiparban> az az eljárás, melynek során bizonyos ötvözetek felületét salétromsav és kénsav keverékének alkalmazásával csillogóvá teszik. Az égetés a kémiai tisztítás egyik módja.
3. (átvitt értelemben, ritka) Az éget (7–9) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi éget, égő érzést okoz. A csalán, a nap, a sav, a seb égetése.
Szóösszetétel(ek): boszorkányégetés; halottégetés; mészégetés; szénégetés; szeszégetés; téglaégetés.
égetési.
