égett
égett [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (csak határozóval) Tűz által elhamvasztott. Rommá égett házak; porig égett falak. Egy porig égett üszökhalmaz mellett mindenki komoran halad odább. (Tolnai Lajos)
2. Égett ember: a) olyan e., aki égési sebeket szenvedett; b) (népies) olyan e., akinek háza és minden ingósága leégett. László úr …, mint az égett ember, széttekintett a romokon. (Tolnai Lajos)
3. Olyan <dolog, tárgy>, amelyen az égés feltűnő nyomot hagyott, amely megpörkölődött v. elszenesedett. Ócska, égett bútorok. Égett bőr szaga érződött. || a. Tűztől, forró, tüzes tárgy által okozott, előidézett. Égett folt a ruhán; égett seb.
4. Olyan <eledel v. főzéshez való kellék>, amely a kívántnál nagyobb mértékben megsült, ill. megpirult, s emiatt a kelleténél sötétebb színűvé v. kellemetlen szagúvá lett. Égett hús, rántás, sütemény, zsír.
5. (népies) Olyan <föld, terület>, amely erős napsütés és tartós szárazság, aszály miatt kiszáradt. Égett, kopár földek.
égettség.
