egyalakú
egyalakú [ëggyalakú; gy-a] melléknév (-an)
1. (nyelvtudomány) Egyalakú szók: a) olyan szók, amelyek eredetük szerint nem tartoznak egybe, de hangzásuk v. írott alakjuk azonos; azonos alakú szók, homonimák; (pl. kel főnév és kel ige); b) olyan szók, melyek a jelentések nagyfokú eltávolodása miatt más-más szóként élnek a nyelvközösség tudatában (pl. haza főnév és haza határozószó).
2. Olyan <tárgy, test, dolog>, amelynek csak egy alakja van. || a. (nyelvtudomány) Olyan <képző, rag, jel>, amelynek csak egy alakja van, amelynek nincsenek alakváltozatai [pl. az -i melléknévképző (apai), a -kor határozórag (nyolc órakor), a felső fok leg- jele (legnagyobb, legfelül) a mai köznyelvben és irodalmi nyelvben].
egyalakúság.
