egybefog
egybefog tárgyas ige
1. (ritka) <Személy több v. több részből álló tárgyat> karjával v. markában összefog. Egybefogta a gyeplőszárat. Egybefogta az egész ruhacsomót. || a. (régies) <Karját, kezét> összekulcsolja. Mindent a grófoknak köszönhetek – mormogá, … kiszáradt karjait behorpadt mellén egybefogva. (Tolnai Lajos)
2. (választékos) <Vmely anyag, eszköz több részből álló v. egymáshoz illesztett két v. több tárgyat tapadása, záródása, szorító hatása révén> egymáshoz rögzítve egy darabban v. zárva tart; összefog. A drót egybefogja a széteső dobozt. Az enyv jól egybefogja a két lemezt. Az iratkapocs egybefogja a papírlapokat. || a. (választékos) <Személy ilyen eszközzel> egy darabba, egységbe illeszt vmit; összefog. Kapoccsal egybefogja az iratcsomót.
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Egységbe foglal vmit. Jól szervezett ifjúsági nevelés fogja egybe gyermekeink iskolán kívüli oktatását.
egybefogás; egybefogható; egybefogó; egybefogott.
