egybeilleszt
egybeilleszt tárgyas ige
1. <Két v. több tárgyat> egymásba helyezve v. egymáshoz illesztve szorosan összekapcsol. A csöveket egybeilleszti. || a. <Együvé tartozó, kész részeket> úgy állít, rak össze, hogy egy egészet alkossanak. A könyvkötő egybeilleszti az íveket. Tűzés előtt a cipő felsőrészének darabjait egybeillesztik.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Adatokat> szerves egésszé állít össze, egységes alkotássá formál. A monda töredékeit a gyűjtő egybeillesztette.
egybeillesztés; egybeillesztett; egybeillesztget; egybeilleszthető; egybeillesztő.
