egybeolvad
egybeolvad tárgyatlan ige
1. (ritka) <Két v. több szilárd anyag, kül. fém> megolvadva teljesen összekeveredik; összeolvad. Ha két érc egybeolvad Hogy áll elő más …? (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Két v. több dolog, jelenség> úgy jelentkezik, hogy nem különböztethető meg egymástól. Két szín egybeolvad; a háttér egybeolvad; ég és tenger egybeolvad. A zene hangjai egybeolvadtak az ujjongással.
3. (átvitt értelemben) <Két v. több szervezet, intézmény> különállását megszüntetve egyesül egymással. Ezek az intézmények az átszervezés után egybeolvadnak.
egybeolvadás; egybeolvadó; egybeolvadt.
