egyedüllét
egyedüllét főnév (kissé választékos)
1. Az az állapot, amelyben vki egyedül, társ nélkül van; magány. Gyötri az egyedüllét. Fél az egyedülléttől. Az egyedüllét igen nyomasztó volt számára. [A költő alakjai] az egyedüllét percében tárják föl lelköket. (Péterfy Jenő) || a. (ritka) A magára maradt, teljesen elhagyatott ember állapota; elhagyatottság. Teljes egyedüllétben halt meg.
2. (ritka) Két v. több személy bizalmas, mások által nem háborgatott együttléte. A szerelmesek egyedüllétét senki sem zavarta.
