egyenként
egyenként [ëgyenként] határozószó egyenkint [ëggyenkint]
Mindegyiket külön-külön véve; úgy, hogy több közül egyszerre csak egy számít. Egyenként szakadozz ←! Egyenként beszélt a tagokkal. Egyenként mindenkihez odament. Egyenként megszámolta a könyveket. Megtanultam … a társasági élet viszonyait tisztelni; tudom, hogy … mivel tartozom mindenkinek, egyenként és együtt. (Bajza József) Elég lesz az, hogy széjjelfutnak [a törökök]. A falvakban aztán egyenkint majd elbánnak velük. (Gárdonyi Géza) A kiégett földeken | egyenkint hal meg a sok búzaszem. (Szabó Lőrinc) || a. <Vmely kötelezettséggel kapcs.:> mindegyik a saját személyében. Az osztály tagjai együtt is, egyenként is felelősek a rendért. Egyenként és összesen kötelezve vannak az okozott károkat megtéríteni.
egyenkénti.
