egyenletes
egyenletes [ëgyenletës] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Kiemelkedések, ill. bemélyedések nélküli; sima. Egyenletes felület. || a. Egyformán elosztott, eloszlott. Egyenletes vetés; egyenletesen elosztott teher. A gép egyenletesen szórja a magot. A gáz egyenletesen terjed. A magok egyenletesen keltek ki. [Nagyanyám] kötőtűi egyenletes, nyugodt mozgással csillogtak a lámpafényben. (Kaffka Margit)
2. Szélsőségektől, zökkenőktől, hirtelen és nagyarányú változásoktól, ingadozásoktól mentes. Egyenletes fejlődés, hang, hőmérséklet, járás, sebesség, tempó. Joachimnak már pusztán hegedűje hangjában van valami költői báj … Sima, bársony, lágy, egyenletes. (Péterfy Jenő)
3. (fizika) Olyan <mozgás>, amelyben a mozgó test egyenlő idők alatt egyenlő utakat tesz meg. Egyenletes körmozgás; egyenletesen gyorsuló mozgás: olyan m., amelynek sebessége másodpercenként ugyanannyival növekszik. A leejtett kő egyenletesen gyorsuló mozgással esik.
egyenletesség.
