egyenlő
egyenlő [ëgyenlő] melléknév -en [e]
1. Olyan, ami nagyságára, mennyiségére, értékére, alakjára nézve v. más szempontból teljesen megegyezik vmivel. Egyenlő alakú, beosztású, rangú; egyenlő értékű, súlyú; egyenlő erők, jogok; egyenlő karú emelő, mérleg; egyenlő közű; egyenlő oldalú háromszög, négyszög; ® szárú• (derékszögű) háromszög; egyenlő részletekben; egyenlő részekre bont vmit; egyenlő vmivel. Szélessége egyenlő a hosszúságával. Egyenlő választójog: olyan v., amely szerint minden választó szavazata azonos értékű. Mert már a mértéket hogy Főbus elérte, | A napot az éjjel egyenlőnek mérte. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amely egy másik nagyságra teljesen azonos; írott jele: =. Egyenlő együtthatók ¬ módszere; a egyenlő b-vel; kétszer kettő egyenlő néggyel.
Az 1. jelentés hatodik sorában → szárú helyett egyenlő szárú ← olvasandó.
2. Olyan, ami <mérhető mennyiségek hiányában is, körülményei, helyzete v. egyéb tényezői folytán> (nagyjából) azonosnak vehető vmivel, megegyezik vele. Egyenlő elbírálás; egyenlő erejű; egyenlő feltételekkel küzdenek; egyenlő munkáért egyenlő bért; egyenlő mértékkel ® mér; a semmivel egyenlő: semmi; a ® földdel egyenlővé tesz vmit. A sakkjátszma egyenlő állásban függőben maradt. Ez egyenlő az öngyilkossággal. Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa, s egynapos rovar. (Madách Imre) Eltöltötte őket a tudat, hogy ez az első társadalmi szereplésük, most ülnek együtt első ízben felnőttekkel, mint egyenlők az egyenlőkkel. (Kosztolányi Dezső)
