egyetért
egyetért [ëggyetért; t-é] tárgyatlan ige
<Vki egy másik személlyel v. több személy egymással> azonos véleményen van. Egyetért vkivel vmiben. Ebben a kérdésben egyetértünk. Elvben egyetértettek. Okokkal egymást meg nem győzitek. | De egyetérttek rögtön, hogy ha te Kiéhezél vagy ő majd jóllakott. (Madách Imre) || a. (múlt idejű v. értelmű alakokban) Megállapodik, megegyezik (1). Egyetértettek arra nézve, hogy …; a közoktatásügyi miniszter a külügyminiszterrel egyetértve … || b. Egyetért vmivel: vmely véleményt v. intézkedést helyesnek tart. Ezzel a javaslattal nem értek egyet. Sokan egyetértettek a kormány intézkedésével.
egyetértő.
