egyetértés [ëggyetértés; t-é] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Két v. több ugyanazon dologban érdekelt személy azonos nézete, véleménye vmire nézve, vmely dologban, ügyben, kérdésben; kölcsönös megértés. Békés egyetértés. Szép egyetértésben elintézték a vitás ügyet. || a. Megállapodás, megegyezés, együttműködés vmiben. Vkivel egyetértésre jut v. jutnak. Hallgatólagos egyetértés; titkos egyetértés. Csak látszólagos egyetértés van köztük. Egyetértésre jutottak a követendő eljárásra nézve. A nyomozás során gyanú támadt …, hogy egyetértésben vannak a gyilkossal, s a rokonok összejátszottak. (Kosztolányi Dezső) || b. Békés viszony, együttlét, együttélés; összhang, békesség. Családi, házastársi, rokoni egyetértés. Szép egyetértésben élnek, Megbontotta, megzavarta köztük valami az egyetértést. Két esztendeje bolondítja … a várost, megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek közt. (Kaffka Margit)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.