egyetlenke
egyetlenke [ëggyetlenke] főnév és melléknév
I. főnév ..két, ..kéje [e]
1. (gyak. rosszalló) Egyetlen gyermek; egyke (1). A család egyetlenkéjét ugyancsak elkényeztették.
2. (ritka) <Becézésként:> az, akit mindenkinél jobban szeretünk. Édes egyetlenkém!
II. melléknév (kedveskedő) Olyan <élőlény, dolog>, aki, amely egyetlen, s ezért különösen kedves, becses. A csorda megjött … piros leányzók … Várják az egyetlenke tehenet. (József Attila)
