egyhangúság
egyhangúság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Az egyhangú (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot; változatosság hiánya, egyformaság. Egyhangúság jellemezte előadását. A tájban sok az egyhangúság. Nem szeretem az egyhangúságot. Mozgásaiban, beszédeiben még sok … egyhangúság van. (Vörösmarty Mihály) A társalgás … nehézkes egyhangúsággal folyt. (Tolnai Lajos) || a. Vminek egyhangú volta. A film, a táj, a zaj, a zene egyhangúsága.
2. Egyhangú (2) életmód, lelkiállapot; unalom. Vigasztalan egyhangúságban él. Egyhangúságban telnek napjai. Egyhanguság, elmélkedés unalma … Óh Thamus, ezt jelenti jóslatod! (Reviczky Gyula)
3. (ritka) Vmely állásfoglalás, megnyilatkozás, határozat, szavazás egyhangú (3), egységes volta. Egy szavazat hiányzott az egyhangúsághoz. || a. Az egyhangúság elve: az az elv, amely szerint vmely tanácskozó testület határozata csak abban az esetben érvényes, ha a tagok valamennyien elfogadják.
