egyházi
egyházi [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -lag Általában az egyházzal kapcs. <személy, dolog>.
1. Az egyház tulajdonában levő, az egyházhoz tartozó <dolog>. Egyházi birtok, épület, javak, önkormányzat, vagyon. Az egész egyházi föld csak tíz hold. (Móricz Zsigmond) || a. Az egyháznak fizetett. Egyházi adó.
2. Az egyház tanításait képviselő, ezeket hirdető <személy, dolog>. Egyházi beszéd, szónok. Debrecenben egy református papot paptársai … számadásra akarnak vonni egy őszinte hangú, okos egyházi beszéd miatt. (Ady Endre)
3. Az egyház által elfogadott, ott szokásos. Egyházi ének; egyházi ünnep, zene. A szemközti ajtón … a pap lépett be teljes egyházi ornátusban. (Mikszáth Kálmán) || a. Az egyház által végzett <tevékenység>. Egyházi esküvő, szertartás, temetés. Megigértem neki, hogy megtartjuk rövidesen az egyházi esküvőt. (Gelléri Andor Endre) || b. Egyházi szláv (nyelv): a déli és a keleti szlávok istentiszteleti könyveiben fennmaradt nyelv. || c. (zene) A dúr skála hangközeit más-más alaphangból kiindulva, a dúrétól eltérő más-más sorrendben tartalmazó hétfokú <hangsor, ill. ezen épülő hangnem>. Egyházi hangnemek; egyházi skála. Nemcsak a dúrt és a mollt ismeri, hanem az egyházi hangnemeket is. A magyar népzenében gyakori egyházi hangnem a dór.
4. Az egyház rendjét, szellemét, dogmáit védő <intézkedés, intézmény>. Egyházi átok, bíróság, fegyelem; egyházi tilalom ¬; egyházi törvény. Az egyházi szék nem engedhette meg, hogy az egymással meg nem férő felek törvényesen elváljanak. (Jókai Mór)
5. Az egyház szolgálatában, ill. az egyház irányítása alatt álló <személy, dolog>. Egyházi alkalmazott; egyházi állam: a pápa felségjoga alá tartozó á., jelenleg a Vatikánváros; egyházi diplomácia; egyházi elöljáró ¬; egyházi iskola, politika, rend, sajtó, személy, tisztviselő. Vendégeim vagytok, egyházi emberek vagytok, templomról veletek nem beszélek. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ak (főleg többes számban) Papi személy; pap, klerikus. Egyháziak és világiak.
