egyházjog
egyházjog főnév (jogtudomány, vallásügy)
1. Az egyes egyházak saját, reájuk nézve irányadó belső jogi tételeinek összessége. Katolikus, protestáns egyházjog. || a. Az ezzel foglalkozó tudományág, ill. tantárgy. Egyházjogot ad elő. || b. (bizalmas) Ezt tárgyaló (tan)könyv.
2. A római katolikus egyház által alkotott, de nemcsak egyházi, hanem bizonyos világi ügyeket is szabályozó jogi tételek összessége, ill. az ezzel foglalkozó tudományág, tantárgy, tankönyv; kánonjog.
egyházjogász; egyházjogi.
